Bolyongásaim

Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja  - mondta nagymamám ezen a napon, utalva arra, hogy a néphit szerint a mai kemény téli nap után Julianna napra enyhülés jön. 

Naná. Rossz után jön a jó, valószínű. hogy két hétre megváltozik az időjárás.

Kaptam én is ajándékot (de milyet! írnom kell!). Ajándéknak mindig örül az ember annál az egyszerű oknál fogva, hogy az ajándéknak illik örülni. Apropó, ismeritek az ajándékozás másik két illemszabályát? 

2. az ajándékot abban minutumban ki kell bontani.

3. ajándék gyanánt olyasvalamit illik adni, aminek az ajándékozott a kutya életben soha semmi hasznát nem veszi. 

Tehát túl vagyunk az ajándékozás szabályain, a morgáson is, hogy írnom kell (majd meglátjátok, egy idő után elillan az íráskényszer, legalábbis egyeseknél, mint jómagamnál igen, szerintem azért, mert az ember elkezdi unni önmagát, a témáit, így aztán nem is ír inkább semmit. Persze vannak abszolut grafománok, akiknél bizonyosan nem így van, koca grafománoknál pedig mégis így.). 

El ne felejtsem, el kell mondanom, hogy kitől kaptam felkérést, aminek én örömmel eleget teszek. Annál is inkább, mert egyik olvasóm új, légyen szeretettel üdvözölve körömben, ő pedig nem más, mint ...na ki? ....na ki?...   dobpergés....Isten hozta kedves Kirké, már csak azért is, mert írt hozzám egy hozzászólást kedves sorokkal. 

Másik felkérőm, tehát táncosom pedig locsogó Abszurdocska, akinek nem jártam még a barlangjában igazából ellenben virtuálisan odatévedtem nagy örömömre, s végül de nem utolsósorban kedves MontBlanc, akinek olyan csoda kertje van, hogy csoda!

Azt az izét nézzétek el nekem, hogy nem teszem ide, mármint a képet...

Mai mondás, hogy a lényeg a lényeg, ami viszont elmaradt valahol. Mit is kéne tennem? Írnom magamról hét pontban.

Legegyszerűbb lenne ide írnom a százas őrület idején elkövetett listámat, az jellemez egész jól, de nem, újat kell írnom. Azért ez a nagy fene körítés, mert kuka vagyok ám, korán reggel gondolkodni?

1. esik a hó. szeretem, ilyenkor a természetben sétálni fenséges. Még akkor is, ha egyszer majdnem ott hagytam a fogam egy ilyenben, hófúvásban, akkor közel álltam a kaszáshoz. Ezt leírtam egyszer az azóta megszűnt bulvár blogban, most nem jut eszembe a neve.

2. Kezd hűvösödni a kéró, be kéne gyújtani. Van egy kandalló-kályhám, magam tervezte, azzal fűtöm az egész lakást. Szeretek ilyen dolgokkal foglalkozni, alkotni, újat létrehozni. Meg szeretem s szükségesnek tartom a fizikai foglalatosságot. Jó a sport, szép, de az é hozzáállásom szerint öncélú baromság, bocs a kifejezésért, de erdőn dolgozva sokkal jobban tudom magam kondiban tartani, mint futni elmenni, vagy akármilyen más sportot űzni. Mert azt nem kötelező, így lelketlen is számomra, eredménye csekély, ellenben ha fizikai munkában fárasztom ki magam, az nekem felemelő. Rossz beidegződés :-(

3. Fenti miatt tudok lenni gőgös és lenéző, lenézem azokat az embereket, akik semmit létre nem hoznak az életben aljasságon kívül, lásd napi hírek bkv stb. körül. (Jajj, már megint unom magamat.)

4. Nyugodt vagyok általában. Kivéve ha munka miatt felbosszantanak, akkor felpaprikázom magam, s ölni tudnék, de mivel nem tehetem, így kinyitom a számat, s isten irgalmazzon annak, akire olyankor a haragom vetül. Aztán pár perc múlva kidühöngés után már röhögök az egészen, s el tudom magyarázni értelmesen is, hogy mi is az én nagy bajom a k. élettel.

5. Nem szeretem a kötelező dolgokat, most is, ha nem jut eszembe más, amit írjak, inkább be is fejezem. De nem csak ezért, éhesedem is, a kávé egyedül dolgozik a bélésben, s ezért fel kell állnom innen, úgyhogy vége a mai mókának, legyetek jók ha tudtok. A többi nem számít.

Ahol laktunk régebben, egyszer meghalt egy idősebb nő, bizonyos Bözske néni. Beszélgettek róla az asszonyok, készültek a virrasztásra, s egyszer csak azt mondja az egyik:

- De milyen jó tulajdonságát fogjuk kiemelni estére, amikor erre kerül a sor?

Merthogy olyan volt szegény megboldogult, hogy sokszor ármánykodott, fúrkálódott, nem nagyon szerették az emberek. S így aztán életének oly fontos eseményén, mint a halál, zökkenők bukkantak fel fent leírt okokból. Aztán a fáma arról már nem szól, hogyan oldották meg az asszonyok ezt a kis malőrt. Valahogy biztosan, mert egy falusi közeg annál sokkal találékonyabb s meghittebb, hogy meg ne oldották volna.

Ez az eset jutott mostanában eszembe, amikor olvasgattam itt a blogon egynémely helyen a karácsonyi készülődésről, karácsony eltöltéséről szóló riportokat. Merthogy nem jött elő karácsonyi érzés, hangulat, jobb lett volna elhalasztani vagy egyszerűen eltörölni az egészet, átírni a naptárt olyanná, hogy ez a  szó, hogy karácsony, még véletlenül se szerepeljen benne.

Hát igen. Ahogyan a virrasztásra egész életünkkel készülünk úgy a karácsonyra pedig egész évben kell. Különben mit sem ér.

Úgy nem lehet a megterített asztalhoz ülni, hogy egész évben nem törődtünk egymással, fittyet hánytunk családtagjainkra, veszekedtünk velük, nem adtunk nekik szeretetet s nem vártuk el tőlük ugyanezt. Aki a mindennapjait szeretet nélkül tölti, ott a hangzatos és zengzetes karácsony, az összes áltermékével, mint sült gesztenye, forralt bor, bevásárló utca, díszkivilágítás, szebbnél szebb andalító zenék, csengettyűs mikulás szánok, bizony szánalmas külsősőgek, s csak arra valók, hogy a szeretet nélküli szíveket még inkább elszomorítsák még inkább kiürítsék.

Készülj hát halandó a halálodra s legalább annyira a szentestére, mert különben még borzalmasabb lesz. Egyikről ugyan te már alig valamit tudsz, alig valamit érint, de a karácsonyi estét átélni még jópárszor át fogod. Ha ma is adsz szeretetet s elvárod a családtagjaidtól, holnap is, meg azután is, akkor a 2010-es karácsonyod még megmenthető. Ha nem így teszel, akkor jövő december 1-én merülj mély téli álomba, s fel ne ébredj 27-ig, mert akkor még fájdalmasabb lesz a legnagyobb ünnep.

"...ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt közel?"

Megállt a toronyóránk.

S ez baj. Itt lakom a központban, nem messze a katolikus templomtól. S ez olyan, hogy minden negyedkor egyet percent, félkor kettőt, háromnegyedkor hármat, órakor négyet s másik haranggal rögvest pedig annyit, ahány óra van.

Jól lehet hát követni az idő múlását, s pontosan is jár. Akármit csinálok bent vagy kint, odatekintek, s látom mennyi az idő. Most azonban nem.

Még rágondolni is rossz, hogyha éppen lenne kivel rosszalkodni egyet ebben az amúgy is álmos időben, honnan tudnám közben az idő múlását? Merthogy szeretkezés közben csak nem nézi meg az ember a mobilját, ugyan mennyi is az annyi?! Amúgy is, ahhoz még szemüveg is kellene.

Ha viszont minden rendben van, s mennek a percentések, akkor közben ha két percentést már átél, ahogyan az A.-val megtörtént (vele ilyen szempontból is sok jó megtörtént közöttünk), akkor tudja az ember fia, hogy most már rendesen teljesített, lassan be lehet fejezni...

Mert nemrégen közöltek tanulmányt, miszerint egy szeretkezés 5 és 13 perc között a legáltalánosabban elfogadott. Valahogy ilyen számokra emlékszem, plusz mínusz fél perc a memóriám nem tökéletes volta miatt. Aki ennél tovább húzza, az már esteleg görcsös lehet.

Ezért is jó tehát egy templom óra. Meg a késedelmek elkerülése végett. Meg a hangulat miatt.

Régen írtam már ide, valahogy elszállt az íráskényszerem. Ami valami olyasmiből indult anno, hogy társkeresős levelezésemmel - amelyet oly kedves nőkkel folytattam - példát adjak fiatalabb s esetleg kiábrándult, az életben valahol a helyüket kereső embereknek. S aztán jött más is, írtam egyéb aktuális bolyongásaimról is. Mindennapjaimról, amit esetleg érdekesnek találtam. Aztán nyilván úgy gondoltam, hogy ami történik körülöttem, az már nem érdekes, így elmaradtak új bejegyzések.  

10 éve, írja a cím. Mi is volt ekkor?

Tulajdonképpen a bolyongásom igazi kezdete.

Találkoztunk. Babakocsival, benne egy 2,5 évs kislánnyal. Beültünk egy presszóba, beszélgettünk, a kislány pedig ide-oda járkált.

Vonzott. Karcsú volt, széles csípővel, nem túl nagy mellekkel, keskeny ajakkal, fehér bőrrel, talán enyhe szeplőkkel is. Vékony orral, ami kicsit ferde volt egy baleset következtében.

Búcsúzáskor megfogtam a kezét, megpusziltam. Oly nagyon hiányzott egy másik bőr érintése, egy másik illat beszívása.

Nem, nem lesz itt baj. Aki ennyire szereti a nejét, ennyire vonzódik a családjához, á, kizárt dolog. Ügyesebb is vagyok az átlagnál, így hát semmi vész. S nyugodtan értem haza, ahol minden a helyén volt, s a bőrömön még ott volt a másik érintése.

Ez volt ma 10 éve.

Régen írtam itt, s néha néha érkezik egy kérdés, ugyan mi van velem. Ami természetesen jólesik, s ha már így van, hát illik valamit reagálni.

Kéthónapos ciklus jellemző most az életemre, egyik hónapban itthon van A., másikban nincs. Az elmúlt hónapban itthon volt.

S hó közepén lakodalomba voltunk hivatalosak. Egyik barátom fia nősült a szülővárosomban.

S megesett az, hogy egy asztalhoz keveredtünk az exemmel. Ültetési rend volt, én azon voltam, hogy ott lesznek a gyerekeink is, nehogy egyikünk távol kerüljön tőlük, így egy asztal két végén foglaltunk helyet, köztünk a gyerekeink, túlsó végén exem az utódommal.

Én A.-val mentem, s a kislányával, velünk szemben a barátom egy másik barátja ült a családjával. De talán ez lényegtelen is.

Engem egy valami zavart azzal kapcsolatban, hogy egy helyen leszünk. Illetve nem is zavart, hanem foglalkoztatott, mégpedig nem túl szívederítő dolog, pedig magamban nevetgélek itt kissé, hogy felidézem.

Ugyanis úgy éreztem, hogy bocsánatot kell kérnem az utódomtól.

Történt ugyanis, hogy a válásunk után kb. egy évvel felkerestem a házánál, s röviden tömören elregéltem neki, hogy fűbe fog harapni.

Evvan. Nem örülök neki, hogy így esett, de megesett. Legyen mentségemre szólva, hogy igen kicsi lett volna az esélye annak, hogy ez bekövetkezzen, egyenlő a nullával. De akkor ott úgy gondoltam, hogy ennyi nekem jár, hátha.... Még akkor is, ha ő nem követett el ellenem semmit, de valahogy kellett a lelkemnek, mint egy lehetőség arra, hogy exet visszaszerezzem. Pedig dehogy, frászt. De akkor így tudtam cselekedni.

S a templomi ceremónia után odamentem hozzájuk, rájuk köszöntem, s kértem exet, hogy mutasson be a párjának. De miért, volt a válasz, hiszen találkoztatok már. Na igen, mondom, de épp ennek apropóján vagyok itt, nem túl dicsőséges találkozás volt, s most bocsánatot kérek az akkori viselkedésem miatt. Rendben, valami ilyesmi volt a válasz. Egy-két suta udvariaskodó mondat még, s elköszöntem tőlük.

Így már le tudtam én is ülni a közös asztalhoz.

Januárban:

- Tizedes, miért lóg kint a farka?

- Jelentem, hogy kirázza a hideg.

 Júliusban:

- Tizedes, most megint mért lóg ki a farka?

- Jelentem, hogy kiszívja a nap.

1. a mesterhármas - a gyerekeim

2. szüleim

3. a másik felem - ex

4.testvérem

5.nagymamáim

6.tanáraim

7.Imini- Zine bácsi (Irma néni- Vince bácsi), más szomszédok

8.barátaim

9. Katáim, Ildijeim, Andikáim s más, szívemnek kedves nők

10.középiskolás osztályom

11.tölgyes

12.bükkös

13.tavaszi határ

14.hóesés

15.könyvek

16.Vámos Miklós

17.Wass Albert

18.Marquez

19.József Attila, Babits, Ady, Petőfi

20.Shakespeare

21.színház

22.Demjén, F. Mercury

23.Dosztojevszkij, Csehov, Gogol s más orosz írók, Szolczenyicin, Paszternak

24.Kaffka

25.sörözés barátokkal

26.filózás barátokkal

27.hétvégi reggeli szeretkezés

28.utána kávé s beszélgetés

29.kirándulás, hegymászás

30.nyaralás

31.Olaszország

32.munka, kenyérkereső

33.munka, hobbiból

34.hegesztés, lakatosmunka

35.kőműveskedés

36.asztaloskodás

37.festés

38.festmények, kiállítások

39.állatok

40.kisboci

41.kismalac

42.kiscsibe

43.kisbárány

44.motorozás

45.főzés

46.kalácssütés

47.családi asztal

48.Erdély

49.székelyek

50.focimeccs (jó)

51.bunyómeccs

52.Körhinta (magyar film)

53.Ábel a rengetegben

54.Tamási Áron

55.Árvácska

56.Virágok - ligetes udvar

57.Alföld

58.Mecsek

59.Soproni hg. s más hazai hegyek

60.Alpok, Kárpátok

61.Hegyi mamutfenyő (sequoiadendron giganteum)

62.tavak, folyók,holtágak

63.halászlé

64.csülök

65.disznóvágás

66.saját tyúk tojása

67.anyám tökkáposzta levese

68.croissant (Olaszországban készült)

69.maga a formáció

70.kávé (szintén olasz, vagy legalább olasz gépen főzött)

71.magyar nyelv

72.Himnusz, Szózat

73.népdal

74.népzene, néptánc

75.verseny, versenyszellem

76.gyereknevetés

77.gyereknevelés (meghálálja magát)

78.internet

79.internetes barátok

80.bor (a saját is jó, igazi nemes férfimunka, csak kell hozzá oportó szőlő, vagy vegyes fehér)

81.barackpálinka (saját főzet)

83.nőt ölelni, s öleltetni magunkat

84.csók

85.séta a szabadban

86.futás

87.biciklizés

88.idegen emberek megismerése, barátok szerzése

89.tervezgetés

90.gyümölcs, gyümölcsfák ápolása, metszése

91.Budapest

92.aludni

93.hajnali kelés (néha)

94.nyári zápor

95.bölcs embereket hallgatni

96.női kacagás

97.rendet rakni magam körül

98.zúzmarás köd

99.írni nektek hülyeségeket

100.b13

"...És még történt valami egészen érthetetlen és különös dolog. Abból a két sírból ott, a tisztás szélén, a bükkfa alatt, kinőtt két kereszt. Egy asszony vette észre ősszel, aki bükkfagomba után járt. Senki se tett keresztet azokra a sírokra és mégis kereszt volt rajtuk. De nem rendes kereszt, hanem olyan, melyeket mozdítani sem lehetett, mert gyökere van a földben. Később néhány asszony fölment oda, hogy megnézze a kereszteket. Ott voltak valóban. Száraz levél zörgött rajtuk, kis ágacskák voltak, látszott, hogy gyökérről nőttek. Tavasszal ki is zöldültek. És minden évben kizöldültek újra, ágakat növesztettek, lombosodtak. Addig, amíg egy nagy vihar le nem törte a bükkfát, ami fölöttük volt, és a bükkfa éppen a sírokra esett, ott is korhadt el később. De még ezzel se lett vége, mert a korhadt bükkfa roncsai közül sok év után újra csak kinőttek a fák, és ha nem is voltak épp kereszt alakúak, de azért látni lehetett rajtuk a kereszt nyomát."

Végére jutottam a regénynek, s ajánlom mindenkinek, aki szereti a mély dolgokat. Szomorúan emberi történetek vannak benne, " a könyv tisztességadás, ácsolt fakereszt az emberi vadonban, múló emléke hajdani időknek."